A nagyvárosi sztori- 4. rész

Na, és ez ez is elkészült! :) Eseménydúsabb és izgalmasabb lett, mint a korábbiak, egészen tetszetős számomra. :D Kicsit rövid lett, de mindegy. Lesz majd hosszabb is. Nem is rizsázok sokat, így is eléggé elmaradtam az írással, de örülök, mert megvan! Jó olvasást, remélem tetszeni fog! <3 Véleményt kaphatok? ;) xox

-Szia Liv. Örülök, hogy látlak.- mosolygott.

-Én is.- néztem rá kedvesen. Na jó, igazából majdnem elrepültem örömömben. Ahogy rám nézett a gyönyörű kék szemével, gondosan beállított fekete hajával, félrebillentett fejjel mosolygott. Ah, asszem beleszerettem. Nyugi Olivia, nyugi.

-Na, és mit csináltál errefelé?- kérdezte.

-Beszélnem kellett Jennel. Ő a lakótársam. Nem mellesleg a legeslegjobb barátnőm is.

-Aha. És merre laktok? Nem akarok betörni hozzátok vagy ilyesmi, csak már többször összefutottunk és jó lenne, ha többször is találkozhatnánk.

Nem bírom. Nem bírom. Nem bírom. Hogy lehet valaki rám ilyen hatással?! Minden mosolyába beleszédülök!

                -A parktól, ahol először összefutottunk körülbelül kétutcányira. Emeletes ház. Imádom. Figyelj, szerintem nekem mennem kéne haza..

                -Elkísérlek. Kocsival jöttem, hazaviszlek.

                -Köszönöm, egyébként meg már kérdezni akartam, hogy hol hagytad a gördeszkát.- nevettem.

                -Ha nagyon hiányolnám, akkor kiveszem a kocsiból. Mindig magamnál hordom.- mondta miközben elindultunk.- Sokszor nagyon hasznos tud lenni. Mondok egy példát. Ha például megyek valahova és nem tudok a közelben megállni a kocsival, kiveszem a deszkámat, és tök gyorsan odaérek. Praktikus egy dolog.- mosolygott.

                -Öhm, figyu, beszaladok a kisboltba és veszek egy CocaColát.- mondtam.

                -Oké, itt megvárlak.

Bementem az üzletbe, de pillanatokon belül rájöttem, hogy ez nagyon rossz ötlet volt. Tiszta cigi szag volt bent, mintha valami dohos kocsmába léptem volna be. Levegő semmi és az eladó sem tűnt fel egy ideig. Ezt jobban kihasználhattam volna. Sietősen szedtem a lábam, nagy nehezen meg is találtam a kólát (szerintem nem mondok meghökkentő dolgot azzal, hogy egy sarokba volt bedobálva). Gyorsan kiemeltem onnan, és mentem a pénztárhoz. Már percek óta ott álltam és kiabáltam az eladónak, amikor hirtelen hátulról valaki elkezdte fogdosni a derekamat.

                -Maga mégis mi a francot képzel magáról?- kiáltottam, miközben kiszabadítottam magam a szorításból.

                -Naaa, rosszkedvű a kiscicaa?- kérdezte. Csak úgy áradt belőle a pia szag, és tuti, hogy be is volt szívva. Próbáltam elrohanni innen, de pont elállta az utamat. Ezúttal durvábban rántott magához és el kezdett fogdosni mindenhol. Én üvöltöttem, de az csak erősebben szorított magához. El kezdte tépni a hajam, mire teljes erőmből felpofoztam. Ezután a nyakamnál fogva nekiszorított a falhoz és már éppen emelte fel az öklét, hogy megüthessen.

                -Engedd el, seggfej!- rontott be az ajtón Jake.

                -Mer’? Te is kérsz egy verést? Na kisanyám, mosolyogj!

Én már alig kaptam levegőt, azt hittem megfulladok. Az eladó meglendítette a karját, amikor Jake saját maga felé rántotta őt, így kiszabadultam a fojtásból, ő meg egy hatalmasat lekevert neki. Éreztem, ahogy az oxigén szétárad a testemben. Amíg a tulajdonos egyensúlyát elvesztve nekiesett az egyik polcnak, Jake felhúzott a földről, felemelt a karjaiba és kisietett. Néhány méterrel a bejárat lőtt letett a földre, hogy megnézzen.

                -A rohadtéletbe, jól vagy?- mondta, majd engem fürkészett. A szemében több dolog keveredhetett. Dühöt, aggodalmat és féltést láttam benne.

                -Öhm, hát lassan már kezdek normálisan lélegezni. Kicsit szédülök meg fáj a…- mondtam, és közben felhúztam a pólómat-, amin vérfoltok voltak- megkeresve a fájdalom forrását. Egy véres seb virított ott. Amikor először ellökött, felnyársalt egy kiálló vasdarab.

                -A francba.- mondta Jake idegesen, majd leszakított a pulcsijából egy darabot, amivel bekötözte, ezzel elállítva a vérzést. Óvatosan visszahúzta a pólómat, megfogta a kezem, és magához húzva megölelt. A maradék erőmmel szorítottam őt, közben mélyen beszívtam az illatát.

                -Na gyere csak ide, te rohadék…- tört ki a boltból a vadállat. A feje vérzett és alig bírt megállni a lábán.

Jake nem szólt semmit, megint felemelt és elfutott a kocsihoz. Gyorsan berakott az anyósülésre, bepattant a másik oldalon, és gyorsan elindította a kocsit. Egyre nehezebben bírtam nyitva tartani a szememet, éreztem, hogy mindjárt elájulok. Ránéztem Jake-re, aki céltudatosan száguldott az autóval. Meg akartam neki köszönni mindazt, amit értem tett, de abban a pillanatban elsötétült előttem minden.

                Amikor felébredtem egy világos szobában voltam, egy ágyban. Jobban kinyitottam a szemem és körbenéztem. A kórházban voltam. Nem sokkal az ágyam mellett Jake aludt egy széken. Ezek szerint sokáig nem voltam eszméletnél. Amikor ránéztem melegség öntött el, és csak arra tudtam gondolni, hogy odamegyek hozzá és a nyakába ugrok. Persze nem akartam felkelteni, inkább néztem tovább, ahogyan alszik. Néhány perccel később megmozdult, és kinyitotta a szemét. Rám nézett, és elmosolyodott. Én is mosolyogtam, de csak egy szót tudtam kinyögni.

                -Köszönöm.