A nagyvárosi sztori- 3. RÉSZ

Na, nagy nehezen elkészült a harmadik rész. Szerintem sikerült elkapnom az ihletrablót. ;) <3 Jó olvasást, talán ez most nem lett olyan jó, de így sikerült. Véleményt pls! :) xox
-Rendben, köszönöm, viszlát!- mondtam a telefonba, de már ez is nehezemre esett, ugyanis, amikor azt mondták, hogy holnap délelőtt 11-re várnak a stúdióba, azt hittem elájulok a boldogságtól. Jó, igazából még nem enyém a munka, de már szerintem ez is hatalmas előrelépés. Hazafelé csupa vidám dalokat hallgattam, és amikor éppen a U And Ur Hand-et hallgattam P!NK-től, majdnem beleestem a park tavába, mert csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire imádom az életemet. Mentem át a hídon, amikor hirtelen megbotlottam, és el is estem volna, ha nem ránt vissza egy ismeretlen tulajdonoshoz tartozó kéz. Próbáltam visszanyerni az egyensúlyomat, aztán odafordultam a „megmentőmhöz”.
-Minden rendben?- nézett rám a gyönyörű zöld szemével. Válaszoltam volna neki rögtön, de, hát, hogy is mondjam, megigéztek a szemei. De nemcsak a szeme volt vonzó, hanem az egész ember is.
-Ren, aa, igen, azt hiszem minden rendben. Igen, öhm…- jaj, annyira gáz volt, nem tudtam mit mondani.
-Rendben, akkor szerintem legközelebb figyelj oda, oké?- mosolygott rám.
-Aha, ja és köszönöm, tényleg.
-Nincs mit. További szép napot!- mondta és már el is indult.
-Neked is.- mondtam.- Ez durva.
Siettem haza, amilyen gyorsan csak tudtam. Sürgősen beszélnem kellett Jennel.
-Jen!- kiáltottam, amint kinyitottam az ajtót. -Hol van Jen?
-Elment dolgozni, behívták.- mondta Stan, aki ezek szerint egyedül volt otthon.
-Ahj, nem igaz!
-Mi a baj? Nem találtál állást?- kérdezte.
-De, de, igen, csak most nagyon fontos, hogy beszéljek vele.
-Valami csajos dologról van szó? Mondjad, hátha tudok segíteni…- röhögött.
-Ez nem vicces.- mondtam, de közben én is elmosolyodtam.
-Na, látom fontos a dolog. Siess, írja a cikket az újságnál.
Már rohantam is. A legrövidebb úton akartam menni, úgyhogy a mellékutcákon keresztül viszonylag gyorsan haladtam. Előkaptam a telefonom, és már hívtam is Jent.
-Szia Liv!
-Szia Jen, figyu, ki tudsz jönni a Flowery kávézóba?
-Most? De hát mi történt, baj van?
-Nem, dehogyis, csak beszélni szeretnék veled.- hadartam.- Akkor jössz?
-Igen, persze.
Tíz perccel később már oda is értem a kávézóhoz, Jen pedig kint ült az egyik asztalnál.
-Ah, na végre.- nyögtem ki.
-Mondjad.- mosolygott.
-Szóval. Több dolgot is szerettem volna mondani. Először is, holnap megyek állás interjúra.
-Wow, Liv, ez nagyon jó hír!
-Igen, én is baromira boldog vagyok. Na, de figyu. Furcsa dolog, illetve dolgok történtek velem. Mentem ugye a J-POTOEO-ba és útközben épp Avriltől hallgattam a Skater Boy-t.
-Ahaa. És mi ebben olyan furcsa?- nézett rám értetlenül.
-Nem ez volt a furcsa, hanem az, hogy pont, amikor ezt hallgattam, majdnem ellökött egy srác… Aki gördeszkázott… Érted?
-Öhm, még mindig nem értem, mi ebben olyan meghökkentő… Jó, tényleg furcsa, hogy éppen Skater Boy-t hallgattál közben, de…
-Jaj, Jen, ez a srác maga volt a nagybetűs GÖRDESZKÁS SRÁC! Hát nem érted! Pont olyan, mint álmaim fiúja! Éjfekete haj, mélykék szem, sportos, ugye ez nálam vagy focistát jelent, vagy gördeszkást…
-Liv, te rohadtul szerelmes vagy.- mondta Jen fülig érő mosollyal.
-Ezt honnan veszed?- néztem rá erőltetett felháborodással. Utána viszont hihetetlenül elvigyorodtam.- Tényleg nagyon tetszik. És beszéltünk is. Szeretne még látni, érted?? Asszem ez most sok nekem. Most, hogy lehet nemsokára elkezdődik a karrierem, így belezúgjak valakikbe…
-Egy pillanat. Valakikbe???- Jen úgy nézett rám, mint, aki szellemet látott.
-Ööö, hát, talán. Majdnem pofára estem a hídon a parkban, amikor egy másik srác megfogott. Teljesen más karakter mind a kettő, de, talán ő is tetszik. Ahj, nem tudooom!- fogtam a fejem.
-Ő hogy néz ki?
-Szőke, magas, elegánsabb típus, de ő is rohadtul jóképű. Nem tudom, mit csináljak. Neki nem is tudom a nevét.
-Gördeszkás srác?
-Jake-nek hívják. Az ovis szerelmemet is Jake-nek hívták.- nevettem el magam.
-Ja, igen emlékszem rá. Olyan édesen fogtátok egymás kezét, miközben homokoztatok!- nosztalgiázott Jen, én viszont kicsit furán nézhettem rá.- Jó, oké, leálltam.
-Kösz, hogy meghallgattál.
-Bármikor. Most viszont vissza kell mennem dolgozni. Gondolkodj el a dolgon, aztán, nem akarok ünneprontó lenni, de lehet, hogy nem is találkozol velük többet.- mondta és megölelt, utána pedig elindult vissza az út túloldalán lévő munkahelyére.
Rendesen kattogott az agyam. Nemcsak a két srácon, hanem persze Jen szavain is. Elmentem egy Lincoln-mellszobor mellett, majd hirtelen nekem jött valaki.
-Jaj, elnézést, nem hiszem el, hogy lehetek ilyen béna. Ez ma már a negyedik eset, hogy majdnem pofára esek..- bosszankodtam, majd ránéztem az illetőre, és elmosolyodtam.- Szia Jake.

A Szent Johanna Gimi 8- ...

Csokoládé minden kedves olvasónak! Számomra egy nagyon-nagyon fontos dolgot írok ide.
A mai nap folyamán pontban 12 órakor lepleződöt az SzJG egyik nagy titka, mégpedig az alcím. Két órán keresztül néztem folyamatosan felváltva a Twittert és a Facebookot, közben irogattam az egyik SzJGer oszttársammal, és iszonyatosan izgultam. Konkrétan visszaszámlálás volt a közösségi oldalakon. Aztán publikálva lett az a bizonyos végszó. A befejező, azaz nyolcadik kötet teljes címe:

A SZENT JOHANNA GIMI 8- ÖRÖKKÉ

Gyönyörű alcímmel búcsúzik a sorozat, véleményem szerint. Jövöhéten jön a borító, amit néhány barátnőmmel sötét lila alapszínnel olyan bordós lilának képzelünk el. Én már nagyon izgatott vagyok, márciusban pedig nyomás a MEGJELENÉS/DEDIKÁLÁSRA!! :) <3 xox

A nagyvárosi sztori- 2. RÉSZ

Megírtam a sztorim második részét, hosszabb lett, mint az első, és ennek én örülök a legjobban! :) Egy kis véleményt kaphatok? ;) <3 xox
-Nem hiszem el, Liv, hogy sikerült!- ujjongott Jen.
-Hidd el, én sem. De még ne örülj annyira, mert nemhogy saját állásom, de még egy lehetőség sincsen… Még keresek egy ideig, aztán lefekszem. Majd holnap elmegyek valahova kutakodni.
-Hát, oké, de ne felejtsd el, hogy biztosan meglesz az a meló, és te leszel a következő sztárdizájner.- mosolygott rám.
-Ciao lányok!- köszönt Stan, aki a harmadik lakótársunk. Úgy volt, hogy csak néhány hétre költözik hozzánk, de már majdnem egy éve itt lakik. Nem mintha nem bírnám, de akkor legalább mondja azt, hogy „meghatározhatatlan ideig költözöm ide”. Mindegy.
-Helló Stan!- köszöntem vissza.
-Na, hogy halad a munkakereső akciód?- kérdezte.
-Az már megvan, hogy mi álmaim munkája, már csak találnom kéne egy helyet, ahol dolgozhatnék.
-Aha, te, figyu, tudok egy helyet a városban, ahol válogathatsz egy csomó álláslehetőség közül.
-Na, sikerült végre felkeltened a figyelmemet.- fordultam oda hozzá.- Mondjad.
-A Central Parktól egy, kettő, háráááárom… Négyutcányira.
-Mi az, hogy a Central Parktól négyutcányira? Esetleg kicsit konkrétabban?
-Jó, jó, jó. Tudod, van az Ötödik Sugárút…
-Ja.
-Na, ott mész, mész, mész és elérsz az Empire State Buildinghez, és ott van egy kisebb…
-Hé, állj! Hova akarsz te engem elküldeni?! Jó, oké Manhattanben lakunk, de valami közelebbi célpontot is mondhatnál…
-Akkor meg menjél ide, a park melletti térhez. A neve J-POTOEO.
-Hogy?
-Jobs piled on top of each other. Állások egymás hegyén, hátán. Így szokták nevezni, rövidítve.- mondta, én megköszöntem, hogy segített, és mentem lefeküdni.
Másnap reggel nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, lezuhanyoztam (közben az alvó embereket nem sajnálva áriáztam egy sort), és felvettem egy kis sportosabb összeállítást, mondván még csak munkát keresni megyek. Lementem a konyhába, ahol azt hittem, hogy szívrohamot kapok, mert fordultam be a helyiségbe, amikor hirtelen Jennel ütköztem össze.
-Szia! Na, mész kutatni?- mosolygott rám kedvesen.
-Igen, azt hiszem már ideje rászánnom magam. Eleget halogattam. Kérsz egy pirítóst?- kérdeztem.
-Öhm, igen, köszönöm. Itt az iPodod, tudod, a múltkor kölcsönadtad.
-Igen, köszi, most pont szükségem lesz rá.- mondtam, és gyorsan el is raktam a Beatles-es táskámba. Gyorsan benyomtam a reggelit, ittam egy kis kávét és elindultam. Beraktam a fülembe a fülhallgatót, és bekapcsoltam. Már a parkban jártam, amikor éppen Avril Lavigne Skater Boy című számát hallgattam, és hirtelen nekem jött valaki. Az iPodomat kis híján kilökte a kezemből, és ahhoz sem kellett volna sok, hogy felkenődjek a betonra.
-Basszus, jól vagy? Ne haragudj!
-Már ne is haragudjál, de mégis mi a francot…- muszáj volt befejeznem a mondandómat, mert aki fellökött, egy iszonyat helyes srác volt, gördeszkával a kezében.- Öhm, figyu, semmi baj, mondjuk az egy kicsit fájt volna, ha az iPodom kirepül a kezemből, de szerencsére ez nem történt meg.
-Akkor jó.- mosolygott rám valami eszméletlenül gyönyörűen.- Jake vagyok.
-Én Olivia, de leginkább Livnek szoktak szólítani.- nyújtottam a kezem.
-Öhm, izé, azért szólj, ha mégis lenne valami baja az iPododnak, mert akkor természetesen megtérítem a javítás árát.
-Köszönöm, de szerintem nem történt vele semmi probléma…
-Most mennem kell, de… Látlak még errefelé?- kérdezte ismételten egy díjnyertes mosollyal.
-Igen, persze.
-Oké, akkor szia.- intett, majd ráállt a gördeszkára és elgurult vele.
Én csak néztem utána, és valószínűleg még akkor is kivörösödött fejjel virultam, amikor megérkeztem a J-POTOEO-ba. Próbáltam megfeledkezni Jake elképesztően helyes arcáról (szigorúan csak erre a néhány órára), hogy nyugodtan kereshessem az áhított állást.
-Jó napot!- köszöntem.- Meg tudná mondani, hogy merre találom a ruhatervezői állásokat?
-A harmadik sorban.- mondta az információs pultnál ülő nő.
-Köszönöm.
És belevetettem magam a munkába. Még akkor is, ha néha elterelődtek a gondolataim egész hamar megtaláltam azt, amit kerestem. „Jelmeztervezői állás a Harris Studio-ban. Olyan embert keresünk, akinek van némi tapasztalata, és van érzéke a tervezéshez. Elérhetőségünk:..”
-Ez az! Megvagyok! Na, telefonálok egyet, és húzok haza.

A nagyvárosi sztori- 1. RÉSZ

Az új rövid sztorim első része. :) Jó olvasást! Megköszönném, ha kapnék valami visszajelzést. Xox

-Ahj, nem igaz már! 21 éves vagyok, erre itt döglöm veled a kanapén! Miért vagyok ennyire szerencsétlen???
-Na, figyu Liv, nincs még semmi elveszve! Egyébként is, most gondolj bele! Lehet, hogy itt döglessz a kanapén, de a mi kanapénkon döglessz, a mi saját lakásunkban, és rohadt jól végeztél a fősulin. Nem mellesleg tudsz három idegen nyelven felsőfokon beszélni. De most felteszem a kérdést. Folytassam?
-Haha, annyira örülök, hogy közös lakásunk van! És annyira bírom, hogy te mindig fel tudsz vidítani!- másztam oda Jen-hez, és megöleltem.- Mostantól ráállok a munkakeresésre…
-Oké, de nekem most mennem kell az újsághoz, mert valami nagyképű zenész tolta ide a híres fenekét, és feltétlenül csinálnom kell róla egy cikket.
-Hát, jó szórakozást! Én akkor a nap hátralévő részét a laptopom előtt töltöm, közben meg csokit fogok zabálni. Hát nem vagyok király?
-Na, tényleg megyek- mosolygott Jen, aki egy puszit nyomott a homlokomra.- Majd jövök.
-Rendben, szia!- mondtam, és ő már le is lépett.- Hát, igen, egyedül maradtam. Na, nézzük… Google… Állások… Nem, ez nem jó, nem elég konkrét… De várjunk csak. Hogy lehet az, hogy fogalmam sincs, mihez kezdjek életem hátralévő részében, amikor elvégeztem a fősulit?! Az az egészben a legszomorúbb, hogy még magamban is beszélek. Mindegy… Mondjuuuuuk… Közgazdász. Nem, fúj, öhm, építész. Nem, az sem. És akkor aaaa…
És konkrétan ezzel telt el az egész napom. Azt hittem, már lassan öngyilkos leszek az unalomtól, amikor végre Jen megérkezett.
-Jeeen! Az égiek küdtek téged!
-Akkor ezt most úgy kell értenem, hogy nem jutottál semmire egésznap?
-Hát, valahogy úgy… De tök jó ruha-összeállítást csináltam. Mit gondolsz? Ha kitalálsz nekem valami munkát, akkor holnap felvehetném az állásinterjúra. Annyira jól ismersz, két kezemen nem tudom megszámolni, hogy mióta vagyunk legjobb barátok. Könyörgök, segíts!
-Liv.- ült le mellém a kanapéra.- Én nagyon szívesen segítenék neked, de nem nekem kell eldöntenem, hogy mi legyen belőled.
-Jen, én az életemet is rád bíznám.
-Jó, oké. Nem mondom el konkrétan, hogy szerintem milyen irányba kéne gondolkodnod. Csak három szót mondok. Ruha, film és nyelv.
Miután Jen befejezte a mondatot, csak néztem rá. Valószínűleg elég sokáig tarthatott a bambulásom, mert arra kaptam észbe, hogy az orrom alá nyomnak egy tál kínai kaját.
-Edd meg, szörnyű, hogy egész nap csak csokit tömtél magadba. Így bele sem fogsz férni a csini állásinterjús ruhádba.- mosolygott.
-Megvaaaaaaaaaaaaaan!- kiáltottam. A baj csak az volt, hogy szegény Jen majdnem esett egy hátast a kajával a kezében. Szerencsére mindketten megúszták.
Gyorsan kapkodtam a gépem után, és elégedetten írtam be a Google-be a következőt: filmes ruhatervező.

Csók ismét!

Elnézést, de le kellett szednem a sztorimat, mert jogsértő... Akit esetleg érdekel a sztori, adjon meg egy emailt és elküldöm neki az átírt* változatot.

Remélem ezentúl is olvadtok, hamarosan jön a kevésbé mágikus, problémamentes sztorim! :)) <3

Pusziii xoxxx

Csoki!! :) <3

Na, ciao emberek! :)
Egész sokan látogatjátok a blogot, köszönöm! :)
Nem véletlenül lett a blog neve SzJG Forever & After. Természetesen rövid időn belül felkerül majd egy csomó minden, nemcsak Szent Johanna Gimi témában, de garantáltan ott lesz majdnem mindenhol a "jajistenem, annyira imádom az SzJG-t" szöveg a bejegyzéseimben. ;) <3

Remélem vagytok páran, akiknek tetszett a Halloween éjszakája sztorim, gondolom nem kerülte el a figyelmeteket az, hogy ez a 4. rész. Ez azért van, mert asszem harmadikos lehettem, amikor Halloweenkor megírtam a sorozat első részét. Majd rá egy évre a következőt, majd megint a következőt. A probléma ezekkel az az, hogy kritikán aluli az egész (:D), mondjuk kicsi voltam még, de mindegy, ezeket nem szeretném publikálni. Majd pár évvel később, 2012 Halloweenjakor, kilencedikes létemre kezdtem el a negyedik részt, ami véleményem szerint egész jól sikerült ( már ami megvan belőle ).
Tervezem, hogy írok még ilyen kis rövid sztorikat, mert az IHLET itt van valahol a közelben, érzem. :DD

Egyébként, hogy innen se maradjon ki, hát azt hiszem feleségül venném az SzJG5-öt!! *.* "Ha a régebbi SzJG-ket imádtam, akkor erre ki kéne találni valami új fogalmat". <3 Tegnap olvastam (immáron sokadjára) a december 20.-ai dolgot, a "Melyik szeptember 8.?"-as részt. Beleszerelmesedtem! :$ <3

"Az udvarra vezető ajtó hirtelen kivágódott mögöttünk, mire mind megfordultunk. Cortez kirontott az ajtón, ami erősen visszacsapódott. Lélegzet-visszafojtva néztem rá. Az ajtóban állt, homlokába hulló sötét tincsei alól fürkészve nézett, és csak ennyit kérdezett:
-Melyik szeptember 8.?
Tudtam, miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem.
- Kilencedikben- mondtam halkan.
Cortez hitetlenül elmosolyodott, megindult felém, és abban a pillanatban gondolkodás nélkül én is odaléptem hozzá. Körülbelül fél lépésre tőle megálltam, ő pedig megragadta a karom, és határozott mozdulattal magához húzott. Nem tudom, hogy ő csókolt-e meg engem, vagy én őt, estleg egyszerre törtènt. Nem ez a lényeg. A gyomromban lévő valamennyi pillangó felébredt és vadul csapkodni kezdett, miközben a mellkasom úgy hullámzott, hogy alig álltam a lábamon. Forgott velem az egész világ, végig azt kívàntam, hogy soha ne érjen véget. Mintha csak megérezte volna a gondolatom. Cortez továbbra sem engedett el, hanem többször, egymás után is megcsókolt, én pedig alig kaptam levegőt, és a boldogságtól majd szétrobbantam. Végül a homlokát az enyémnek támasztotta, és két keze közé fogta az arcomat.
- Mennem kell- suttogta.
- Tudom- fúrtam bele a tekintetem az övébe.
- Megvársz?- kérdezte halkan.
- Két és fél éve mást sem csinálok- feleltem, mire lehunyta szemét, és újra megcsókolt."
A Szent Johanna Gimi: Remény

Pusziii xoxxxx

Új blog

Csokiii! :) Na, megalakult ez a blog is, amit remelhetoleg hosszabb ideig hasznalni is fogon. Na a blog cme SzJG Forever & After, mert imadom az SzJG-t, de ez nem azt jelenti, hogy itt csak a Szent Johanna Gimirol fogok irni. Twitteren nagyon sok helyen lattam mar, hogy publikaltak a kis sztorikat, es van olyan is, aminek torzsolvasojava valtam. :) Tenyleg! ;) Ezert ugy gondoltam, en is irok kis tirteneteket, meg mar korabban is irogattam ilyeneket, csak nem publikaltam. Na, akkor fel is rakom egy regebbi irasomat, aminek az a szepseghibaja, hogy meg nem fejeztem be, mert nem akarom osszecsapni a nagybetus IHLET nelkul. Puszii XXX