A nagyvárosi sztori- 2. RÉSZ

Megírtam a sztorim második részét, hosszabb lett, mint az első, és ennek én örülök a legjobban! :) Egy kis véleményt kaphatok? ;) <3 xox
-Nem hiszem el, Liv, hogy sikerült!- ujjongott Jen.
-Hidd el, én sem. De még ne örülj annyira, mert nemhogy saját állásom, de még egy lehetőség sincsen… Még keresek egy ideig, aztán lefekszem. Majd holnap elmegyek valahova kutakodni.
-Hát, oké, de ne felejtsd el, hogy biztosan meglesz az a meló, és te leszel a következő sztárdizájner.- mosolygott rám.
-Ciao lányok!- köszönt Stan, aki a harmadik lakótársunk. Úgy volt, hogy csak néhány hétre költözik hozzánk, de már majdnem egy éve itt lakik. Nem mintha nem bírnám, de akkor legalább mondja azt, hogy „meghatározhatatlan ideig költözöm ide”. Mindegy.
-Helló Stan!- köszöntem vissza.
-Na, hogy halad a munkakereső akciód?- kérdezte.
-Az már megvan, hogy mi álmaim munkája, már csak találnom kéne egy helyet, ahol dolgozhatnék.
-Aha, te, figyu, tudok egy helyet a városban, ahol válogathatsz egy csomó álláslehetőség közül.
-Na, sikerült végre felkeltened a figyelmemet.- fordultam oda hozzá.- Mondjad.
-A Central Parktól egy, kettő, háráááárom… Négyutcányira.
-Mi az, hogy a Central Parktól négyutcányira? Esetleg kicsit konkrétabban?
-Jó, jó, jó. Tudod, van az Ötödik Sugárút…
-Ja.
-Na, ott mész, mész, mész és elérsz az Empire State Buildinghez, és ott van egy kisebb…
-Hé, állj! Hova akarsz te engem elküldeni?! Jó, oké Manhattanben lakunk, de valami közelebbi célpontot is mondhatnál…
-Akkor meg menjél ide, a park melletti térhez. A neve J-POTOEO.
-Hogy?
-Jobs piled on top of each other. Állások egymás hegyén, hátán. Így szokták nevezni, rövidítve.- mondta, én megköszöntem, hogy segített, és mentem lefeküdni.
Másnap reggel nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, lezuhanyoztam (közben az alvó embereket nem sajnálva áriáztam egy sort), és felvettem egy kis sportosabb összeállítást, mondván még csak munkát keresni megyek. Lementem a konyhába, ahol azt hittem, hogy szívrohamot kapok, mert fordultam be a helyiségbe, amikor hirtelen Jennel ütköztem össze.
-Szia! Na, mész kutatni?- mosolygott rám kedvesen.
-Igen, azt hiszem már ideje rászánnom magam. Eleget halogattam. Kérsz egy pirítóst?- kérdeztem.
-Öhm, igen, köszönöm. Itt az iPodod, tudod, a múltkor kölcsönadtad.
-Igen, köszi, most pont szükségem lesz rá.- mondtam, és gyorsan el is raktam a Beatles-es táskámba. Gyorsan benyomtam a reggelit, ittam egy kis kávét és elindultam. Beraktam a fülembe a fülhallgatót, és bekapcsoltam. Már a parkban jártam, amikor éppen Avril Lavigne Skater Boy című számát hallgattam, és hirtelen nekem jött valaki. Az iPodomat kis híján kilökte a kezemből, és ahhoz sem kellett volna sok, hogy felkenődjek a betonra.
-Basszus, jól vagy? Ne haragudj!
-Már ne is haragudjál, de mégis mi a francot…- muszáj volt befejeznem a mondandómat, mert aki fellökött, egy iszonyat helyes srác volt, gördeszkával a kezében.- Öhm, figyu, semmi baj, mondjuk az egy kicsit fájt volna, ha az iPodom kirepül a kezemből, de szerencsére ez nem történt meg.
-Akkor jó.- mosolygott rám valami eszméletlenül gyönyörűen.- Jake vagyok.
-Én Olivia, de leginkább Livnek szoktak szólítani.- nyújtottam a kezem.
-Öhm, izé, azért szólj, ha mégis lenne valami baja az iPododnak, mert akkor természetesen megtérítem a javítás árát.
-Köszönöm, de szerintem nem történt vele semmi probléma…
-Most mennem kell, de… Látlak még errefelé?- kérdezte ismételten egy díjnyertes mosollyal.
-Igen, persze.
-Oké, akkor szia.- intett, majd ráállt a gördeszkára és elgurult vele.
Én csak néztem utána, és valószínűleg még akkor is kivörösödött fejjel virultam, amikor megérkeztem a J-POTOEO-ba. Próbáltam megfeledkezni Jake elképesztően helyes arcáról (szigorúan csak erre a néhány órára), hogy nyugodtan kereshessem az áhított állást.
-Jó napot!- köszöntem.- Meg tudná mondani, hogy merre találom a ruhatervezői állásokat?
-A harmadik sorban.- mondta az információs pultnál ülő nő.
-Köszönöm.
És belevetettem magam a munkába. Még akkor is, ha néha elterelődtek a gondolataim egész hamar megtaláltam azt, amit kerestem. „Jelmeztervezői állás a Harris Studio-ban. Olyan embert keresünk, akinek van némi tapasztalata, és van érzéke a tervezéshez. Elérhetőségünk:..”
-Ez az! Megvagyok! Na, telefonálok egyet, és húzok haza.