Csoki!! :) <3

Na, ciao emberek! :)
Egész sokan látogatjátok a blogot, köszönöm! :)
Nem véletlenül lett a blog neve SzJG Forever & After. Természetesen rövid időn belül felkerül majd egy csomó minden, nemcsak Szent Johanna Gimi témában, de garantáltan ott lesz majdnem mindenhol a "jajistenem, annyira imádom az SzJG-t" szöveg a bejegyzéseimben. ;) <3

Remélem vagytok páran, akiknek tetszett a Halloween éjszakája sztorim, gondolom nem kerülte el a figyelmeteket az, hogy ez a 4. rész. Ez azért van, mert asszem harmadikos lehettem, amikor Halloweenkor megírtam a sorozat első részét. Majd rá egy évre a következőt, majd megint a következőt. A probléma ezekkel az az, hogy kritikán aluli az egész (:D), mondjuk kicsi voltam még, de mindegy, ezeket nem szeretném publikálni. Majd pár évvel később, 2012 Halloweenjakor, kilencedikes létemre kezdtem el a negyedik részt, ami véleményem szerint egész jól sikerült ( már ami megvan belőle ).
Tervezem, hogy írok még ilyen kis rövid sztorikat, mert az IHLET itt van valahol a közelben, érzem. :DD

Egyébként, hogy innen se maradjon ki, hát azt hiszem feleségül venném az SzJG5-öt!! *.* "Ha a régebbi SzJG-ket imádtam, akkor erre ki kéne találni valami új fogalmat". <3 Tegnap olvastam (immáron sokadjára) a december 20.-ai dolgot, a "Melyik szeptember 8.?"-as részt. Beleszerelmesedtem! :$ <3

"Az udvarra vezető ajtó hirtelen kivágódott mögöttünk, mire mind megfordultunk. Cortez kirontott az ajtón, ami erősen visszacsapódott. Lélegzet-visszafojtva néztem rá. Az ajtóban állt, homlokába hulló sötét tincsei alól fürkészve nézett, és csak ennyit kérdezett:
-Melyik szeptember 8.?
Tudtam, miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem.
- Kilencedikben- mondtam halkan.
Cortez hitetlenül elmosolyodott, megindult felém, és abban a pillanatban gondolkodás nélkül én is odaléptem hozzá. Körülbelül fél lépésre tőle megálltam, ő pedig megragadta a karom, és határozott mozdulattal magához húzott. Nem tudom, hogy ő csókolt-e meg engem, vagy én őt, estleg egyszerre törtènt. Nem ez a lényeg. A gyomromban lévő valamennyi pillangó felébredt és vadul csapkodni kezdett, miközben a mellkasom úgy hullámzott, hogy alig álltam a lábamon. Forgott velem az egész világ, végig azt kívàntam, hogy soha ne érjen véget. Mintha csak megérezte volna a gondolatom. Cortez továbbra sem engedett el, hanem többször, egymás után is megcsókolt, én pedig alig kaptam levegőt, és a boldogságtól majd szétrobbantam. Végül a homlokát az enyémnek támasztotta, és két keze közé fogta az arcomat.
- Mennem kell- suttogta.
- Tudom- fúrtam bele a tekintetem az övébe.
- Megvársz?- kérdezte halkan.
- Két és fél éve mást sem csinálok- feleltem, mire lehunyta szemét, és újra megcsókolt."
A Szent Johanna Gimi: Remény

Pusziii xoxxxx