1. As I lived it: III. SzJG találkozó <3

CSOKOLÁDÉÉS PUSZEDLIII! <3
Készültem egy kis élménybeszámolóval, a tegnap megtartott III. SzJG találkozóról. Egyszerűen fantasztikus volt, és egyértelműen ez volt a legjobb az összes közül. Hogy miért? Mert csak olyan programok voltak, amiben mindenki részt tudott venni, együtt lehetett őrjöngeni, táncolni, énekelni, esetleg őrjöngve táncolni éneklés közben... És ez csak egy a sok dolog közül, ami csodássá tette ezt a napot. Akkor jöjjön is a majd' egész napos beszámolóm a tegnapi napról.

Már fél hétkor kipattantak a szemeim, ennek ellenére még vagy egy órán keresztül döglöttem az ágyban, és a Ready Or Not kellemes dallama dübörgött a fülembe, miközben belegondoltam abba, hogy hol is leszek a egész nap. Fél nyolc után anya bejött a szobámba, és megkérdezte, hogy milyen kaját vinnék magammal, én meg hálásan csillogó szemekkel- mivel kérés nélkül tök aranyosan vállalkozott arra, hogy elkészíti- mondtam, hogy málna lekváros szendvics teljesen megfelelő, plusz esetleg alma hozzá. Utána már elkezdtem készülődni (persze már napokkal ezelőtt elterveztem, hogy mit veszek fel ezen a nagybetűs NAPON), tehát felöltöztem, majd mentem le, hogy bekapjak valamit reggelire. És anya már megint meglepett. Egy szép nagy adag omlett, két piritós között fogadott engem a konyhapulton, a készítője pedig még mindig sürgött-forgott a konyhában. Lelkendezve megköszöntem (ez azért aranyos gesztus tőle, nem?), és elkezdtem majszolni. Nem, nem tudtam megenni, pedig előző nap pont ilyet kajáltam, miután hazajöttem a suliból és simán bevágtam. Mindegy. Aztán már sietnem kellett, mert már bőven elmúlt negyed kilenc, a hévem meg 8.45-re érkezik Lenfonóra. Tehát gyorsan felrohantam a szobámba, előkaptam az első táskát, ami a kezembe került, beledobáltam a fontos dolgokat, amik nélkül semmiképpen nem indulhattam el: parfüm; SzJG8/1 (már rég kiolvastam mind a kettőt, de belerakhattam olyan dolgokat, amiket nem akartam, hogy összegyűrődjenek; jegy; Laurának szánt apróságom. Majd gyorsan elhúztam a fürdőszobába (általános reggeli elfoglaltság), smink, karkötők egymás hegyén hátán... Utána rohantam le, kaját bedobáltam a táskámba, felvettem a kabátomat meg a cipőmet, majd ránéztem az órára. A francba. 8 óra 38 perc. Húpsz. Mikor is jön a hév? Ááá, hat perc múlvaaa! És igen. Otthonról egészen a budakalászi hévmegállóig futottam otthonról, amelynek eredményeként 3-4 perc alatt értem oda. Új egyéni csúcs. Alapból gyors sétával 10-15 percre lakom Lenfonótól, úgyhogy ezt akárhogy nézzük, szép eredmény. Utólag is áldom azokat az éveket, amiket atlétikával és kézilabdával töltöttem. Na igen, szóval pont, hogy odaértem, mert amint letettem a telefont (gyors helyzetjelentés anyának), kb 20 másodperccel később meg is jelent a hév. Na persze, most hamarabb jött. Pfff. Gyorsan felugrottam, megkerestem Adrit (vele mentem a találkozóra) és lehuppantam vele szembe. Alig kaptam levegőt, de megérte. Aztán kiderült, hogy ő is majdnem elkésett, amiben ráadáaul az volt a legjobb, hogy nem volt meg egyikünknek sem a másik száma. Jó, oké. Hülyék vagyunk. :D Elmesélte, hogy reggel körmöt festett, majd le is szedte (?), és nem bírt aludni, mert nézni akart Vámpírnaplókat. :'DD Igen, igen, az én művem!!! :D Az én tanítványom! :D A héven beszélgettünk a TVD-ről (természetesen, arról bármikor lehet), kitárgyaltuk (megint), hogy Damon mennyire, de mennyire..., szeretjük Bonnie-t is, és bár ő még csak az első évadnál tart, sirattuk Jeremy-t is... :D Na, ennyire nem megyek bele a részletekbe. :'DDD A zöld kukacban való utazás után leszálltunk az Árpád hídnál, és mentünk fel a villamoshoz. Itt Adri azt mondta, hogy nem halad az Örökkével, mert nem akarja, hogy vége legyen. Érdekes. Én mindössze 5 napig tudtam húzni, ő meg lassan 5 hétnél tart. Oké. :D Maaajd, felszálltunk a villamosra (szerencsére elég kevesen voltak), és kétségbeesve néztük, számoltuk a megállókat, nehogy rossz helyen szálljunk le. (Jó, nem vagyunk mi pesti rajok. :D) A múltkori találkozóra is így mentünk és úgy emlékeztem, hogy 7 megállót kell menni, aztán rájöttünk, hogy tényleg annyit kell, mert pont a hetedik az Erzsébet királynő útja. Ja, ennél részletesebben nem is tudnám elmondani. :D Na, akkor leszálltunk, tudtam merre kell menni (jééé, csoda), és elkezdtem venni egy bevezető videót. Király. Már annyira izgultam, mert megbeszéltem az én Twitteren megismert, Directioner, Damoner, Ready Or Noter Dórimmal, hogy találkozunk, és úúú. Azért ez izgalmas dolog tud lenni. :) A PeCsa felé Adrival meghallgatattam a Ready Or Not-ot, hogy ő is tudja, mit kell fülelni :D, aztán már oda is értünk. Nem volt olyan nagy sor még, mert a talit fél 10-re beszéltük meg, mi meg valamilyen csoda fojtán pont akkor is értünk oda (tapstaps). Mondogattam magamban, hogy lila haj, lila haj, lila haj, hello my name is nice to meet you, lila haj, lila haj, you'll be my William I'll be your Kate, lila haj, lila haj. :DDDD Adri valamit magyarázott nekem, hogy nem olyan a haja, hogy... De nem nagyon figyeltem rá, majd beálltunk a sorba, gondoltam, közben nézelődünk. Aztán nagy meglepetésemre előbukkan valaki a sorból és elindul felénk. Ránézek. Lila haj. LILA HAAAJ? DÓRIIIIIII! És meg is történt a találkozás (igen, tényleg ő volt az, nem valami lila szőrű kiskutya. Oké, néha én sem értem, hogy miről beszélek. :D) Megöleltük egymást ^^, és szólt, hogy menjünk előre a sorba oda, ahol ő áll, és teljes természetességgel, minden lelkifordalás nélkül, hogy betolakodunk a sorba, álltunk arra a helyre, amit Dóri apukája foglalt, amíg ő odajött hozzánk. Aztán ők elmentek, mi meg elkezdünk beszélni a suliról, hogy milyen degenerált, őrült tanáraink vannak, néhány vicces sztori, meg, hogy mi is és ő is a Once Upon A Decembert akarjuk keringő zenénknek. :D Még odébb van, de nem árt hamarabb elkezdeni a kampányolást. Mivel hamarabb megérkeztünk, minthogy beengedjenek minket, még az álló sorban (ami természetesen folyamatosan egyre hosszabb lett) folytattuk a sztorizgatást, ja, meg csak úgy imádtam Dóri haját ^^. Aztán 10 körül megindult a sor, nagyon hamar bejutottunk, odaadtuk a jegyünket, ránkrakták a karszalagot, majd megkaptuk a csattogó kezeket, a talalkozós programtervet és egy ismertetőt az április 11.-én induló szjger.hu-ról. Mivel elsők között jutottunk be, mondtam, hogy pakoljunk le valami jó helyen (viszonylag közel a színpadhoz), aztán menjünk nézelődni. Mivel én voltam az egyedüli, aki volt már ilyen találkozón, megmutattam, hogy kint van a csillámfestés, henna, karikatúra készítő, a Ciceró és az L&L könyvesbolt standja. Egyből oda is álltunk az SzJG cuccokat tartalmazó asztalkához, mert Adri Örökké pénztárcát, Dóri pedig Cortez+Reni csatos karkötőt. Én sajna csóróként menten oda, de igazából televoltam SzJG karkötőkkel, amiket még korábban szereztem, úgyhogy nem panaszkodtam. Ezután visszamentünk a helyünkre, ahova lecuccoltunk, és leültünk a szivacsokra, majd vártunk. Természetesen nem maradhatott el, úgyhogy miközben ismételten beszélgettünk, szólt a telómról a Ready Or Not ^^, túlharsogva a hangszórókból szóló hangos rokkendroll zenét. Majd következett a Leiner Laura-féle köszöntő, ahol minden második mondatát hangos üdvrivalgás és ováció követte. Jó szórakozást kívánt mindenkinek, majd mehettünk szerválni SzJG bingó papírokat (egyiken a szavak voltak, másikon a táblázat), ja és ez már nem volt olyan egyszerű, mert a hozteszek csak a legelől lévő embereknek osztogattak lapokat, a többieknek oda kellett menniük hozzájuk, amiből az sült ki, hogy tolakodva nyomult mindenki előre. Megbeszéltük, hogy én hozok mindhármunknak szavas lapot, ők meg mennek a másik csoporthoz táblázatos papírért. Nagy nehezen visszajutottunk a helyünkre, aztán eszünkbe jutott, hogy nincs nálunk toll. Aztán végül Adri talált egy ceruzát (amivel egy fantasztikus Billie Joe portrét csinált *-* tényleg az, én láttam!). Oké, de egy ceuzával nem olyan egyszerű az élet. Aztán a mellettünk ülő társaságból egy lány megkérdezte, hogy kérünk-e tollat. Milyen aranyooos :3 Na, miután kiörültem magam, hogy vannak még kedves emberek is, próbáltam kiválasztani a szavakat, amiket be akarok írni a táblázatba. Nem volt könnyű, mert olyan sok jó volt! A kedvenceim: "köpd ki az atomot!" :'D, kicsimóki, Cortez <3, Wonderwall, vámpír (ahhhw Déé), Twitteeeer ^^. Mi még elég messze voltunk a bingótól, de elég hamar összejött az a három bingó, és addig tartott a játék. Azután jött a tánc Kurucz Benjivel, aki nagyon-nagyon jól nyomta, mi csak néztünk. *o* Gondultuk, hogy mi inkább külső szemlélők leszünk, ezért a terem hátsó végében lévő emelvényre (nem jut eszembe a rendes neve :'D) és felültünk. Majd a legelső táncos program a bemelegítés volt, ami már rögtön nagy sikernek és lelkesedésnek örvendett, hiszen a nagy sikerű ONE DIRECTION legújabb számával kezdődött a One Way Or Another-rel. Amint megszólalt, hatalmas üdvrivalgással telt meg a terem, és tényleg már akkor olyan jó hangulat volt, hogy nekem is kedvem lett volna beszállni.

Folytatás a kövi bejegyzésben ;)